Ismerjen meg 38 külszíni bányászattal kapcsolatos kifejezést egy pillantásra
A külszíni fejtésben a szakmai terminológia alkotja azt a közös nyelvet, amely szabványosítja a termelési folyamatokat, és biztosítja a biztonságos, hatékony működést. Ezek a kifejezések lefedik a bányatervezést, a bányászati módszereket, a főbb paramétereket, a berendezéseket és a biztonságirányítást a teljes munkafolyamatban. A következőkben 38 alapvető kifejezést ismertetünk logikai kategóriákba csoportosítva, hogy gyorsan megérthesd a külszíni fejtés alapvető logikáját és főbb pontjait.
I. A bánya alapvető geometriája és határai Ezek a kifejezések meghatározzák a bánya térbeli formáját, határkritériumait és munkaterületét – amelyek a bányatervezés és -kialakítás alapjai.
Hegyoldali külszíni fejtés: A zárt szintvonal felett elhelyezkedő külszíni fejtés területe; a bányászati körülményeket a lejtő, a tengerszint feletti magasság és egyéb tereptényezők befolyásolják. Alkalmas viszonylag sekély lelőhelyekhez a domb felső része közelében.
Külszíni/mélyedéses fejtés a szintvonal alatt: A zárt szintvonal alatt található bányászati terület. A mélység növekedésével a rézsű stabilitása és a vízelvezetés elsődleges szemponttá válik; gyakori ott, ahol a lelőhely mélyen el van temetve.
Zárt kontúrvonal (lezárási kontúrvonal): Egy közös magasságban lévő zárt görbe, amely kijelöli a külszíni fejtés felső határát; elválasztja a domboldali fejtéseket a süllyesztett fejtéstől, és döntő szerepet játszik a bánya kiterjedésének meghatározásában.
Külszíni fejtés munkaterülete: A bányászat által létrehozott gödör, padkák és nyílt csatornák gyűjtőneve; ez az a zóna, ahol a kitermelés, a felszín eltávolítása és egyéb magműveletek folynak.
Bányahatár és összetevői: A külszíni fejtés végén (vagy egy adott fázisban) kialakuló térbeli körvonal, amely a felszíni határból, a fenékkerületből és a környező lejtőkből áll. Meghatározása egyensúlyt teremt az erőforrás-kitermelés, a gazdasági megvalósíthatóság és a lejtő stabilitása között, és központi szerepet játszik a bányatervezésben.
Alsó végső határvonal (alsó kerület): A végső padka rézsűje és a bányapadló metszésvonala; ez határozza meg a bánya aljának kiterjedését, és kulcsfontosságú korlátja a fejtési mélységnek. Az e vonal feletti végső sáncok biztonsági sáncokként, szállító sáncokként vagy tisztító sáncokként osztályozhatók.
II. Fő munkaterületek és rétegzési kifejezések Ezek a kifejezések megfelelnek a pad bányászatban használt rétegzett egységeknek, és közvetlenül befolyásolják a rendet, a hatékonyságot és a biztonságot.
Padka: Szabályozott vastagságú, vízszintes kőzet- és ércréteg, amelyet lépcsőzetes elrendezésben fejtenek ki felülről lefelé. A padkák szabályozzák a bányászati magasságot, növelik a biztonságot, és megkönnyítik a kitermelést, a rakodást és a szállítást.
Robbantósáv (robbantási zóna): Egy munkapad felosztása sávokra, amelyeket egymást követően robbantanak és bányásznak. A megfelelő felosztás javítja a robbantás hatékonyságát és csökkenti a biztonsági kockázatokat.
Vágásszélesség (kitermelési sáv): Az a szélesség, amelyet egy kotrógép egyetlen menetben kitermel. Értéke a kotrógép típusától, a kőzet tulajdonságaitól és a bányászati módszertől függ, és közvetlenül befolyásolja az egy menetben történő termelést és az általános haladást.
Munkaplatform (munkapad/platform): A munkapadok felülete, ahol földmunkák és bontások történnek. Megfelelő szélességgel és teherbírással kell rendelkeznie kotrógépek és dömperek számára, és vízelvezető rézsűvel kell rendelkeznie a víz felgyülemlésének megakadályozása érdekében.
Hozzáférési rámpa (szállító rámpa): Ferde szállítási útvonalak, amelyek felszíni szinteket, munkapadokat és különböző magasságokat kötnek össze. Ezeket fő rámpákra (ömlesztett anyagok szállításához) és segéd rámpákra (berendezések és személyzet számára) osztják be.
Kezdőárok (nyitó árok): Egy közel vízszintes árok, amelyet egy padka munkavonalának kialakításához ástak; helyét, hosszát és szélességét a tervezett bányavonal határozza meg, és ezek előfeltételei a műveletek megkezdésének ezen a szinten.
III. Lejtővel kapcsolatos kifejezések (biztonságkritikusak) A lejtőstabilitás a biztonságos külszíni fejtés alapja. Ezek a kifejezések meghatározzák a lejtőtípusokat, a főbb paramétereket és a védőelemeket.
Nem működő fal: A gödör körüli terület, amely elkészült padok platformjaiból, lejtős felületekből és rámpák aljából áll. Bár már nem bányásszák aktívan, hosszú távú stabilitási kezelést igényel a földcsuszamlások és omlások megelőzése érdekében.
Zárófal: Egy nem működő fal, amely a végső bányahatáron fekszik; a lelőhely alsó oldalán lévő falat lábfalnak nevezik. Helyét és alakját a tervezés során rögzítik, és kulcsfontosságúak a bányászat utáni föld-rekultiváció és az ökológiai helyreállítás szempontjából.
Felső fal: A lerakódás felső oldalán található fal; stabilitása közvetlenül befolyásolja a felső aknaterület biztonságát, és szükség szerint ellenőrizik és megerősítik.
Végfal: A lelőhely végein található fal; feltárásakor és karbantartásakor figyelembe kell venni az érckitermelést és a bányászati sorrendet az általános működési folytonosság fenntartása érdekében.
Munkafal (aktív fal): A jelenleg bányászott vagy bányászati kezdeményezés alá vont padokból áll; ez a termelés aktív területe. A rézsűszögek és a padkák magassága dinamikusan igazodik a bányászat előrehaladtával.
Végső rézsűszög: A végső rézsűlap és a vízszintes sík közötti szög; ez a végső fal meredekségét jelzi, és kőzetmechanikai, rézsűmagassági és stabilitási számítások alapján határozzák meg a hosszú távú stabilitás biztosítása érdekében.
Végső lejtőfelület: Az a lejtőfelület, amely a végső fallá válik, amikor a nem működő padkák elérik a végső határt; alakjának szigorúan meg kell felelnie a tervnek, és a bányászat végállapotát jelzi.
Munkafal lejtési szöge: Az aktív falfelület és a vízszintes közötti szög; befolyásolja a stabilitást és a termelékenységet, és az aktuális fázishoz és kőzetviszonyokhoz kell optimalizálni.
Munkafal felülete: A munkafal felső és alsó padlábfeje között kialakított képzeletbeli lejtős felület; vizuálisan tükrözi a fal teljes geometriáját, és irányítja a szög- és működési tervezést.
Biztonsági sánc (fogópad): Úgy tervezték, hogy tompítsa és felfogja a leomló kőzeteket, csökkentse a tényleges lejtésszöget és megvédje az alsóbb szinteket. A szélességet és a távolságot a lejtés magassága és a kőzet stabilitása alapján határozzák meg.
Szállítópad (szállítóplatform): A munkapadokat a felhajtó rámpákkal összekötő padka vagy úttest, amelyet a szállítójárművek biztonságos áthaladására terveztek; szélességének, lejtésének és felületének meg kell felelnie a járműtípusoknak és a szállítási mennyiségeknek.
Takarítópad (fogó/tisztító platform): Időnként telepítik a lejtőn, hogy felfogja a lehullott kőzetet, és lehetővé tegye annak eltávolítását a tisztítóberendezések által. Biztonsági sáncként is szolgál az alsóbb műveletek védelme érdekében.
IV. Alapvető bányászati paraméterek (gazdasági és termelési tervezés) Ezek a mutatók mérik a bányászat gazdaságosságát, méretét és irányítják a termelési tervezést.
Meddőeltávolítási arány: A meddő (fedőréteg) és az érc aránya (t/t vagy m³/m³). Ez a külszíni fejtés egyik alapvető gazdasági mutatója: minél alacsonyabb a meddőeltávolítási arány, annál jobbak a gazdasági kilátások.
Átlagos eltávolítási arány (np): A teljes hulladékmennyiség (Vp) és a teljes ércmennyiség (Ap) aránya a bánya határain belül: np = Vp / Ap. Ez a tervezett bánya hulladék-érc arányát tükrözi, és fontos a tervezés és a gazdasági értékelés szempontjából.
Padlófedés (réteg) eltávolítási arány (nf): A hulladék (Vf) és az érc (Af) aránya egy adott padláson vagy rétegben: nf = Vf / Af. Ezt az értéket arra használják, hogy elemezzék az egyes rétegek gazdaságosságát, és segítsenek meghatározni a bányászati sorrendet és módszert.
Marginális kitermelési arány (nj): A növekvő hulladék és a növekvő érc aránya, amikor a bányahatár egységnyi mélységgel megnő: nj = ΔV / ΔA. Segít eldönteni, hogy a bányahatár mélyítése gazdaságilag indokolt-e; ha a gazdasági határérték alatt van, a mélyítés megvalósítható lehet.
Működési/termelési eltávolítási arány (ns): A hulladék (Vs) és az érc (As) aránya egy adott termelési időszak alatt: ns = Vs / As. Ez az érc és a hulladék arányát tükrözi egy termelési szakaszban, és fontos a termelés ütemezéséhez és a berendezések elosztásához.
Gazdaságos kitermelési határérték: Az egységnyi ércre jutó maximális hulladékmennyiség, amely gazdaságilag elfogadható a külszíni fejtés számára. Az ezt az arányt meghaladó területeken a bányászat gazdaságtalan, és az érc ára, a bányászati és a kitermelési költségek felhasználásával kell kiszámítani.
Teljes kitermelt tonnatartalom: A kitermelt érc és az eltávolított hulladék összege; közvetlenül tükrözi a termelési léptéket és a működési intenzitást.
Bánya termelési kapacitása (t/a): Az érckapacitás Ak és a teljes anyagkapacitás A által kifejezve, ahol A = Ak × (1 + ns). A kapacitást a tartalékok, a piaci kereslet és a műszaki feltételek alapján kell meghatározni, és ez egy alapvető tervezési paraméter.
Tervezett bányaélettartam (gazdasági élettartam): Az az élettartam, amelyet úgy választottak meg, hogy maximalizálja a gazdasági hasznot az építési lépték és a bizonyított ipari tartalékok mellett. Figyelembe veszi az erőforrás-kihasználást, a megtérülési időt és a berendezések értékcsökkenését az optimális gazdasági eredmények biztosítása érdekében.
V. Bányászati módszerek és támogató technológiák Ezek a kifejezések magukban foglalják a kitermelési, szállítási, robbantási és hulladékkezelési módszereket – amelyek kulcsfontosságúak a zökkenőmentes működéshez.
Robbantási paraméterek: Tartalmazza a padkaterhet (forrásvonal), a furattávolságot és -mintázatot, a közelségi tényezőt, a túlfúrást, a forráshosszt, az egységnyi robbanóanyag-fogyasztást és a furatonkénti töltetet. A megfelelő kiválasztás befolyásolja a kőzetaprózódást, a robbantásbiztonságot és a robbanóanyag-fogyasztást, és terepi kísérletekkel és számításokkal optimalizálható.
Külszíni fejtési módszerek: A bányászat, a felszín alatti ércek eltávolítása és kitermelése során előforduló sorrendiség és térbeli kapcsolatok vizsgálata. A megfelelő módszerek (pl. padkafejtés, magasfalú fejtés stb.) javítják a hatékonyságot, csökkentik a költségeket és garantálják a biztonságot.
Külszíni szállítási módok: Ide tartozik a vasút, a közúti szállítás, a lejtős konténeres/emelős szállítás, a kombinált szállítás, a szállítószalagok, a hidraulikus szállítás és a gravitációs áramlás. Mindegyiknek megvannak az előnyei és a korlátai, és a bánya mérete, a domborzat és az anyagtulajdonságok alapján kell kiválasztani őket.
Hulladékkő-elhelyezési módszerek: Példák erre a teherautós szállítás és buldózeres tolás, vasúti szállítás kotrógépes elhelyezéssel, buldózeres tolás, rakodóval történő ürítés és szállítószalagos rakodógépes rakás. A választás a szállítási módtól, a hulladéklerakó helyétől és a berendezések elrendezésétől függ, hogy biztosítsa a rendezett és biztonságos hulladékelhelyezést, valamint minimalizálja a környezeti hatásokat.
A hulladéklerakó stabilitását befolyásoló fő tényezők: Ide tartozik a lerakás lejtése, a halmozási magasság, az alapozás geológiája és teherbírása, a talaj-kőzet tulajdonságai és a halmozási sorrend. Gyakori meghibásodási módok a földcsuszamlások és a törmelékfolyások. A tervezés és üzemeltetés során megfelelő halmozási sorrendet, alapozási kezelést és vízelvezető rendszereket kell alkalmazni a stabilitás fenntartása érdekében.
Összefoglalva, ez a 38 kifejezés a bányatervezést, -kialakítást, -termelést és -biztonságirányítást öleli fel. Jelentésük és összefüggéseik megértése alapvető fontosságú a külszíni fejtésű bányászati folyamatok elsajátításához és a biztonságos, hatékony működés biztosításához.
