Műszaki reagálási eljárások és terepi gyakorlatok beragadt fúrószálak esetén
A beszorult fúróvezetékek gyakori veszélyt jelentenek a geológiai fúrások és az olaj- és gázkitermelés hatékonyságára és berendezésbiztonságára. Beszorulás akkor fordul elő, amikor a fúróberendezést formáció, forgács vagy törmelék rögzíti, és nem lehet kioldani. Súlyos esetek a szerszámvezeték vagy akár a fúrólyuk elvesztéséhez is vezethetnek. A súlyos beszorulások kezelése precíz, szakaszos műveleteket igényel. A terepi tapasztalatok alapján a következőkben három alapvető helyreállítási módszert, gyakorlati lépést és kulcsfontosságú óvintézkedést foglalunk össze.
Nagynyomású sugárfúvás: az elsődleges fizikai elzáródás megszüntetése A nagynyomású sugárfúvás az elsődleges válasz. Hidraulikus ütést és áramlást használ az elzáródás feloldására és a fúró/cső és a formáció közötti tapadás fellazítására. Főbb működési pontok:
Folyadékválasztás: ha a formáció vízérzékeny (pl. iszapkő), használjon a fúrófolyadék-rendszerrel kompatibilis nagynyomású folyadékot a sima víz helyett, amely a formáció duzzadását okozhatja és súlyosbíthatja a beragadást. Előnyben részesítse az iszaprendszerhez illeszkedő fúrófolyadékot.
Sugárzási eljárás: a fúrócsövön keresztül történő szivattyúzáskor fokozatosan növelje a szivattyúnyomást (például a névleges nyomás ~50%-áról kezdje, és fokozatosan növelje), miközben lassan forgatja a fúrószálat, hogy a sugár egyenletesen támadja meg az elakadt zónát. Ha rendelkezésre állnak, használjon erre a célra szolgáló sugaras eszközöket (pl. impulzusos sugarak) az elakadt intervallumig, és impulzusos sugarakkal fokozza a tisztítást. Előnyök: egyszerű, alacsony költségű; hatékony forgácslerakódások és apró törmelékek esetén. Korlátozások: korlátozott hatás a ragasztós lerakódásokra, például a súlyos agyagdugulásra (sárlepény tapadása) vagy mechanikai beszorulásra.
Szabadonfutó anyagok befecskendezése: kémiai kenés és oldás Amikor a mechanikus szórásos eljárás sikertelen, szabadonfutó anyag befecskendezése csökkentheti a súrlódást és a tapadást a szerszámrúd és a furat között. A típust a beragadási mechanizmus és a formáció alapján kell kiválasztani:
Tapadás esetén (differenciál- vagy iszapragasztó agyagban/palában) használjon olaj alapú képződésgátló szereket a fúrórúd és az iszaplepény közötti tapadás csökkentésére.
Átmérőcsökkentő beragadások esetén (pl. evaporit/só képződmények vagy folyadékra érzékeny, összeomló vagy duzzadó zónák) savban oldódó vagy a képződménnyel kompatibilis oldószereket kell használni, és elegendő áztatási időt (általában 2-4 órát) kell hagyni a képződmény repedéseibe és a beragadt felületbe való behatoláshoz.
Befecskendezés szabályozása: kerülje a rövidzárlatot (a szer visszatér a gyűrű alakú térbe, mielőtt elérné az elakadt pontot). Használjon szakaszos befecskendezéseket nyomás-préselési és áztatási ciklusokkal kombinálva, hogy a vegyszer elérje és hatjon az elakadt zónára. Figyelmeztetés: előzetesen ellenőrizze a kioldószer kompatibilitását a formációanyagokkal és a fúrófolyadékkal, hogy elkerülje a másodlagos elakadásokat okozó káros reakciókat.
Rázkódásos műveletek: mechanikai ütközés súlyos beszorulások esetén Ha a sugárfúvás és a vegyszerek hatástalanok, a mechanikus rázkódás (sokk) a fő megoldás. Két megközelítés gyakori: fúróütők (átfúró rázóeszközök) használata és robbanásos visszahúzás, majd rázkódás.
Fúrólyuk alatti ütőerővel végzett műveletek: ha a fúrórúd fúrólyuk alatti ütőerővel van felszerelve, állítsa be a horogterhelést/felfüggesztett súlyt, és működtesse az ütőerőt úgy, hogy felfelé (felfelé irányuló ütőerő) vagy lefelé (lefelé irányuló ütőerő) rázkódást keltsen. Fokozatosan növelje az ütőerőt, figyelembe véve a fúrócső és a szerszámok szilárdságát, hogy elkerülje a kifáradásos meghibásodást vagy a törést.
Robbanásszerű visszahúzás és rázkódás: ha nincs mélyedésben lévő ütődés, először használjon szabadpont-jelzőt a beragadási pont megtalálásához. Ezután helyezzen egy robbanásszerű visszahúzó szerszámot (vagy egy mechanikus halászeszközt, amely képes szabályozott leválasztásra) a beragadási hely felső kereszteződésébe, hogy elvágja vagy leválassza a felső zsinórt a beragadt részről. Szerelje fel a felső szerelvényt, futtassa be egy új alsó szerelvénnyel, töltse ki a fennmaradó beragadt részt, szereljen be egy ütőt, és végezzen rázkódási kísérleteket. Ez a módszer nagyobb kockázattal jár, és csak tapasztalt személyzet alkalmazhatja. Visszahúzás vagy bármilyen leválasztás után azonnal keringtesse a fúrófolyadékot, hogy eltávolítsa a forgácsot és a törmeléket a furatból.
Átfogó alapelvek és a legjobb gyakorlatok
Korai felismerés és a típus szerinti intézkedés: folyamatosan figyelje a fúrófejre nehezedő súlyt, a nyomatékot és a keringtetési paramétereket; az első beragadási jelre az alacsony nyomású keringtetést és a fúrórúd kis, kontrollált mozgását részesítse előnyben a helyzet enyhítése és a súlyosbodás megelőzése érdekében.
Válassza ki az elakadt mechanizmusnak megfelelő módszert: sugaras tisztítás letapadások és apró törmelékek esetén, kémiai eltávolítás ragasztó- vagy képződményre reagáló lerakódások esetén, illetve rázkódás/visszahúzás súlyos mechanikai beszorulás esetén.
Biztonság és ellenőrzés: fokozatosan kell haladni, rögzíteni kell az összes nyomás-, nyomaték- és terhelési adatot, és összetett vagy nagy kockázatú beavatkozások esetén tapasztalt műveleteket vagy halászati szakembereket kell bevonni.
A korai felismerés, a helyes osztályozás és a megfelelő kármentesítési módszer kiválasztása kulcsfontosságú az állásidő minimalizálásához és a szerszám- vagy fúrólyukveszteség megelőzéséhez.
