Miért működnek olyan jól a menetes gombbegyek – a gombok rögzítésének titkai
A menetes gombos fúrófejek a modern kőzetfúrás egyik legelterjedtebb eszközévé váltak. A fúrótestbe volfrám-karbid gombos betétek beágyazásával készülnek, és egyre inkább előnyben részesülnek a hagyományos betétes fúrófejekkel szemben, mivel a fúrási körülmények széles skálájához illeszkednek, és számos kulcsfontosságú előnnyel rendelkeznek.
Fő előnyök: sokoldalú, hatékony és tartós A gombos fúrófejek elrendezésének rugalmassága jelentős előny. A kezelők a furatméretnek és a kőzettörési követelményeknek megfelelően beállíthatják a periférikus és központi gombok számát és elhelyezését, és a fúrófej átmérője sincs szigorúan korlátozva, így ezek a fúrók számos különböző alkalmazáshoz alkalmasak. Kőzettörő hatásuk több ütközési pontot használ, ami csökkenti a sértetlen „holt” zónákat, és elkerüli a kőzetdarabok újbóli összezúzását. Ez javítja a behatolási hatékonyságot és csökkenti az energiafogyasztást.
A tartósság egy másik erős pont. A volfrám-karbid gombok viselik a fúrás során a nyomóterhelések nagy részét, míg a régebbi síklapkák általában húzóerőknek vannak kitéve. Mivel a keményfém gombok keményebbek, sokkal jobban ellenállnak a kopásnak. Nagyfrekvenciás műveleteknél a fúrófejek cseréjének minimalizálása jelentős időt takarít meg; a gombfúrófejek hosszabb élettartama csökkenti a csere gyakoriságát és növeli az össztermelékenységet – ez a fő oka a növekvő népszerűségüknek.
A teljesítmény szempontjából kritikus fontosságú: három elterjedt gombrögzítési technika A keményfém gombok rögzítése a fúrófejhez – a gombrögzítés lépése – kulcsfontosságú. Meg kell akadályoznia a gombok elvesztését vagy elmozdulását fúrás közben, hogy meghosszabbítsa az élettartamot. Az iparágban általában három módszert alkalmaznak: forrasztást, préselést (hidegen illesztést) és termikus (meleg) behelyezést. Mindegyiknek megvannak a saját jellemzői, és különböző fúrótípusokhoz és üzemeltetési igényekhez alkalmas.
Forrasztás: egy korai, mára nagyrészt kivezetett módszer A forrasztás volt a legkorábbi rögzítési módszer, és viszonylag egyszerű: a gomblyukakat és a gombok méreteit a forrasztási résnek megfelelően illesztik a géppel, kifúrják a lyukakat a bit testében, majd réz- vagy ezüstforraszokkal rögzítik a gombokat a testhez. A forrasztás nem igényel túl szoros gyártási tűréshatárokat, ezért eleinte széles körben használták. De egyértelmű hátrányai vannak: az eljárás forrasztási nyomokat hagyhat, amelyek befolyásolják a megjelenést, és a rosszul kivitelezett forrasztások idő előtt meghibásodhatnak. Ma a forrasztás főként a kis átmérőjű, kúpos foglalatú bitekhez marad, és a legtöbb alkalmazásban fokozatosan felváltotta.
Sajtolásos illesztés (hidegen illesztés): egyszerű és gyors, kisebb igénybevételt jelentő felhasználásokhoz A hidegillesztéses módszer az interferencia illesztésen alapul. A fúrótest acél folyáshatára alapján a gyártók kiszámítják a gomb és a furat közötti rést, majd külső erővel bepréselik a gombot a furatba. Ez a módszer könnyen elsajátítható és gyors tömeggyártás esetén. A préselés azonban igénybe veheti és károsíthatja mind a fúrótestet, mind a gombokat, csökkentve az élettartamot; a hosszan tartó használat gyakran a gombok elvesztéséhez vagy töréséhez vezet. Emiatt a préseléses illesztést jellemzően kisebb igénybevételt jelentő menetes gombbitekhez vagy olyan alkalmazásokhoz használják, ahol nincs szükség gyakori utánköszörülésre.
Termikus beillesztés (meleg zsugorodás): a legjobb választás a nagy teljesítmény érdekében Nagy teljesítményű menetes gombos bitek esetében a termikus beillesztés (meleg zsugorodás) az előnyben részesített módszer. Ez a megközelítés egy ötvözött acélból készült bittestet használ, amelyet jó hőtágulás és szívósság miatt választottak. Az acéltest és a keményfém gombok eltérő tágulási sebességének kihasználásával a gyártók felmelegítik a testet (vagy gombokat) a megfelelő hézag létrehozása érdekében, behelyezik a gombokat, majd hagyják lehűlni az összeszerelést. Ahogy az acél összehúzódik, a gombokat szilárdan rögzíti a helyükön. A forrasztásos és hidegillesztési módszerekkel összehasonlítva a termikus beillesztés egyszerűen elvégezhető, és sokkal kisebb feszültséget fejt ki az alkatrészekre az összeszerelés során, csökkentve a károsodás kockázatát, és stabilabb, biztonságosabb rögzítést eredményezve, amely alkalmas nagy intenzitású fúráshoz.
